32. rész

Az üzenet elolvasása után mindenki le volt sújta, de talán Max omlott össze leginkább. Fél óra tehetetlen csend után Luciana kezdett el hangosan gondolkodni.

Luciana: Mégis ki akarna ártani a húgomnak? Ki az, akinek ebből haszna származhat?

Max: Sejtelmem sincs. Nekem nincsenek ellenségeim és Elenort a munkatársaim is kedvelik. Az egyedüli emberek, akik ki nem állhatják azok a szüleim. De ők kizárt, hogy ilyenre vetemedtek volna.

Luciana: Ne haragudj, hogy ellentmondok neked. De ők voltak azok is, akik engem csak úgy otthagytak egy ház ajtaja előtt.

Max: Én akkor sem hiszem, hogy ők voltak.

Luciana: És ha mégis? - makacsolta meg magát és a helyzet kezdett elmérgesedni, így Damian lépett közbe.

Damian: Semmi értelme, hogy így egymásnak essünk. Nézzünk utána minden lehetséges magyarázatnak, aztán következtethetünk csak - javasolta és ezzel úgy tűnt, mindenki egyettért. Kezdetnek felhívták minden ismerősüket, de senki nem tudott Elenorról semmit. Miután elfogytak az ismerősök már kezdett mindenki kétségbeesni, de a nyugalom megőrzése miatt, ezt próbálták leplezni.

Max: Én most megyek a rendőrségre és bejelentem az elrablását, hátha ők tudnak segíteni - szólalt meg Max estefelé - nem tudom elhinni, hogy ilyen megtörtént velünk.

Luciana: Max, minden rendben lesz. Hinned kell benne!

Max: Bárcsak igazad lenne - felelte aggodalmasan, majd Tomassal együtt távozott.

*****

Eközben a Vargas házban:

Lionel: Manuela gyere, kérlek egyél valamit! - kérlelte őt.

Manuela: Nem vagyok éhes - felelte unottan.

Lionel: Nem hibáztathatod örökké magadat azért, ami történt - ült oda mellé -  öt hónap telt el azóta.

Manuela: Elvesztettem a kisbabámata. Tudod milyen érzés ez? - kérdezte sírva - Mintha egy darabot kiszakítottak volna belőlem - válaszolta meg saját magát, majd odabújt Lionelhez.

Lionel: Szerintem meg kellene látogatni apukádat. Jót tenne.

Manuela: De utál engem - szipogta.

Lionel: Nem igaz. A lánya vagy és szeret téged.

Manuela: Akkor szerinted látogassuk meg?

Lionel: Igen. Le kellene zárni ezt a viszályt, még mielőtt teljesen elszakadtok.

Manuela: Akkor látogassuk meg a hétvégén.- egyezett bele.

***

Ludmilla mikor teljesen beesteledet a két táskájával lesétált a lépcsőn és az ajtó felé vette az irányt. De még mielőtt ki tudott volna lépni az utcára, Fernandó elállta az útját.

Fernandó: Kérlek maradj!

Ludmilla: Elmegyek, nem tudsz itt tartani. Undorodom tőled! Milyen alak az aki a mostohaanyjával folytat viszonyt.

Fernando: Olyan mint én. És nagyon szégyenlem emiatt magam. De a multon nem tudok változtatni. Viszont téged mindennél jobban szeretlek - fogta meg Ludmilla kezét.

Ludmilla: Sajnálom, ez ide már kevés - felelte, majd elhúzta a kezét, fogta a bőrödjeit és kisétált az ajtón, Fernandó pedig csak lesújtottan bámult utána és azon tűnödött vajon látja-e még valaha a lányt.

 


31. rész

Ludmilla: Tessék? -kérdezte nem kis csodálkozással az arcán.

Fernando: Áh, Ludmilla. Szomjas vagy? Vagy megéheztél?

Ludmilla: Neked viszonyod volt ezzel a nővel?- mutatott undorodva Lucianara.

Fernando: Meg tudom magyarázni.-mondta kétségbeesetten.

Luciana: Már ha megbocsájt a kishölgy, én nem Amanda vagyok, szóval kikérem magamnak az ilyen megvető hangnemet - szólt közbe sértetten.

Ludmilla: Mi? Én már semmit sem értek? Csak annyit tudok, hogy undorodom tőled és még ma elköltözöm - mondta majd felviharzott és magára zárta az ajtót. Fernandó egy ideig próbálkozott, hátha beszélni tud vele, de egy idő után feladta és ő is bezárkózott a szobájába. Eközben az ebédlőben Damian próbálja józanul átgondolni a közelmultban történteket.

Damian: Hát nem könnyü a gyerekekkel.

Luciana: Ezzel nekem még nincs tapasztalatom, de nagyon remélem, hogy a lányunknak nem lesz ilyen zűrös az élete.

Damia: Ebben bízok én is. Szerinted tudnánk valahogy segíteni Fernandónak?

Luciana: Nem hiszem. Ezt nekik kellene egymással megbeszélniük. Nekünk pedig támogatni kell Fernandót.

Damian: Remélem kibékülnek. Jó párost alkotnak.

Később Elenor rendezkedik a házban, amikor csöngetnek az ajtón. Az ajtóban nem várt személy áll

Elenor: Mauro, hogy kerülsz te ide?

Mauro: Csak gondoltam meglátogatok egy régi jó ismerőst - mondta alattomos vigyorral.

Elenor: Luciana nincs itt, ha őt keresed.

Mauro: Mégis miért keresném azt a szajhát, aki tönkretette az életemet?

Elenor: Na jó, ezt nem hallgatom tovább. Kérlek menj el innen -felelte ingerülten és be akarta csukni az ajtót de Mauro megragadta a karját és az arcára szorított egy vegyszeres kendőt, amitől Elenor elkábult. Ezután berakta a kocsijába és elhajtott vele.

Miután Max hazaért és sehol nem találta Elenort, fogta Tomast és átment Damianékhoz. Luciana fogadta őket mosolyogva.

Lucian: Sziasztok! Gyertek beljebb - mosolygott rájuk.

Max: Szia! Remélem nem zavarunk.

Damian: Ti sosem zavartok - jött ki az irodájából - de Elenort hol hagytátok?

Max: Mi? Szóval nincs itt? - nézett rájuk aggódalmasan.

Luciana: Nem, két napja nem láttuk őt. De miért?

Max: Elenor nem volt otthon mire hazaértem és Tomas pedig egyedül volt a cselédekkel, pedig sosem megy ki még a kertbe se nélküle.

Damian: Próbáltad a telefonját?

Max: Igen, de ki van kapcsolva.

Ebben a pillanatban Luciana kapott egy üzenetet a mobiljára. Miután elolvasta elsápadt és levegőután kapkodott. Damian odasegítette a kanapéra és hozatott neki egy pohár vizet.

Damian: Mi a baj? Mi áll az üzenetben?

Luciana: Elenort elrabolta valaki. Itt az üzenet.

„Hiába minden próbálkozás. Elenort sosem látjátok viszont. Szenvedjen mindenki."

30. rész

Másnap reggel Luciana és Damian az ebédlőben reggeliznek, amikor Fernandó és Ludmilla estek be csókolózva az ajtón , mivel két hete elutaztak Damian szüleihez látogatóba és most értek haza. Így ők még semmit sem tudtak az itthon történtekről. Mikor meglátták Lucianat kérdően néztek Damianra.

Fernandó: Mit keresel itt Amanda?-nézett rá kérdően.

Damian: Ő nem Amanda és azt hiszem van pár dolog amit meg kellene beszélnünk. De Ludmilla ha megbocsájtasz,akkor nélküled.

Ludmilla: Oh, persze, semmi baj, én akkor fel is megyek a szobába.

Ezután Fernandó is leült félve az asztalhoz.

Damian: Fiam, bemutatom neked Lucianat, Amanda ikertestvérét.

Fernandó: Micsoda, neki van ikertestvére? Ezt eddig miért nem tudtuk?

Luciana: Még kiskbabakorunkban a szüleink eldobtak maguktól és sokáig nem is tudtunk egymásról egészen 8 és fél hónappal ezelőttig. Akkor találkoztunk véletlenül és aztán életet cseréltünk két hónapra, hogy megtudjam mi történt.

Fernandó: Eddig még értem, de akkor hogyhogy most itt vagy?

Damian: Mivel Luciana és én együtt fogunk élni ezután.

Fernando: Oh...

Damian: És mégvalamit tudnod kell, lesz egy kistestvéred, ugyanis Luciana terhes.

Fernandó: Öhm....gratulálok apa....nem igazán tudok mást mondani. De ezt miért nem hallhatta Ludmilla?

Damian: Mert van még valami, amit meg kell beszélnünk. A viszonyodat Amandával.-váltott komorabb hangra.

Fernando:Mi...miről....nem értem miről beszélsz.- tördelte idegesen a kezét.

Luciana:Nem kell tagadnod, mindemt tudunk.

Fernandó: Apa, az egy hiba volt és már a múlt, kérlek hadd felejtsük el és Ludmillának nehogy mondjatok erről bármit. Kiakadna, ha megtudná, hogy a mostohaanyámmal volt viszonyom.

Ludmilla: Tessék?

***

Amanda az utcán sétált a hotel felé, amikor hirtelen meglátta Maurót és mivel nem akarta,hogy meglássa, ezért bebújt az egyik épület mögé. Mikor kilesett már nem látta sehol,így tovább akart indulni, viszont mikor megfordult éppen szembetalálta magát a tátott szájú Mauróval.

Mauró: Te ki vagy?

Amanda: Én? Én Luciana vagyok-mondta kinos nevetéssel- de eut már eddig is tudtad.

Mauró: Ne hazudj, nem hiszem hogy egy hét alatt megszületett a gyereked és ilyen jó formába kerültél-vágta oda flegmán.

Amanda: Nekem rohannom kell.-mondta, majd hirtelen elfutott.

Mauró pedig még mindig értetlenül állt, amikor meglátta az anyja nyakláncát,amit Amanda ejtett el véletlenül, miközben elszaladt. Ebben a pillanatban elhatározta, hogy bosszút áll Lucianan, amiért elhagyta.

29.rész

Luciana mikor teljesen felébredt, nem tudta mire

vélni a hirtelen jött helyzetet. Próbált Damiannal

beszélni, de ő túlságosan feldúlt volt és percekig

szavát sem lehetett venni. Ezért a szintén jelen

levő Maxhoz fordult.

Luciana: Mi történt amíg aludtam és miért ment el

Amanda?

Max: Hát...ööö....ezt hogy lehet kiméletesen elmondani. Amandának viszonya volt Fernandóval, még a csere előtt.

Luciana: Mi? Nem, az nem lehet. Ő nem tett volna ilyet!

Damian: Pedig de - szólalt meg végül - tudom, hogy hihetetlen, de ez az igazság. Elárult engem, a legaljasabb módon - mondta maga elé bámulva.

Luciana: Sajnálom Damian! -mondta majd szorosan hozzábújt.

Nem sokkal ezután Damian és Luciana hazamentek és lepihentek, de Damian nem bírt aludni.

Damian: Luciana! Szerinted én rossz apa vagyok?

Luciana: Dehogyis. Miért gondolod ezt?

Damian: Csak tudod, azt hittem, hogy ismerem a gyerekeimet és hogy jó a viszonyom velük. Aztán kiderült, hogya lányom beleszeretett a legjobb barátomba, a fiamnak pedig viszonya volt a volt feleségemmel.Talán ha jobban odafigyeltem volna, akkor nem így alakultak volna a dolgok.

Luciana: Ez nem így van, nálad jobb apát nem ismerek. És a gyerekeid is csak annyit hibáztak, hogy nem éppen olyan emberbe szerettek bele, akit az ember elképzel melléjük.

Damian: Igazad lehet.-mondta majd egy picit elhallgatott- lehet még egy kérdésem?

Luciana: Persze.

Damian: Te nem félted az ilyesmiktől a majd születendő lányunkat?

Luciana: Én mindentől féltem, de azt is tudom, hogy

mi ott leszünk majd neki és segítünk. Viszont mostmár lepihenek, mert nagyon fáradt vagyok. -motyogta halkan,

majd álomba szenderült.

Damian: Vigyázni fogok rátok, megigérem.-sugta oda a már alvó Luciánának és ő is elaludt.

28.rész

28.rész

 

Miután Gaspar és Angela távoztak

fagyos lett a hangulat,Elenor és Luciana

sírtak,bár mindkettejüknek más oka volt rá.

Damian szorosan átölelte Lucianat és ő végül

elaludta a karjaiban.Elenor már szintén fent

aludt Thomassal együtt.Max,Damian és

Amanda egy ideig szótlanul ültek,de végül

Amanda törte meg a csendet.

Amanda:-Azért vicces hogy mennyi minden

megváltozott egy év alatt,nem?

Damian:-Viccesnek nem nevezném,de az tény

hogy sok minden változott.

Amanda:-Gondoljunk csak arra hogy mi

házasok voltunk,max utálta a nőket ,Manuela

még otthon lakott és Lionel volt a legjobb

barátod.

Damian:-Múlik az idő ,de hát ki sejthette

még akkor ezek közül bármelyiket is.

Max:-Hát igen.

Amanda:-Igazából én már tudtam róla rég

hogy Manuela szerelmes Lionelbe,csak nem

akartam ezzel foglalkozni.

Max:-Honnan tudtad?

Amanda:-Federiko mondta még egyszer.

Damian:-Federiko?De hát ti utáltátok egymást

miért pont neked mondta el?

Amanda:-Ö....ö.....az nem érdekes.

Damian:-Amanda!-szólt hozzá indulatosan.

Amanda:-Na jó,tudom hogy most örökre meg fogsz

utálni,de nekem és Federikónak viszonyunk volt.

-Micsoda?-kérdezte Max és Damian egyszerre.

Amanda:-Igen,majd egy évig titkos viszonyt folytattunk.

Damian arca elvörösödött ,aztán elkezdett kiabálni.

Damian:-Mégis hogy tehettél ilyet velem és a fiammal,

hiszen csak 22 éves.Undorodom tőled,ráadásul

akkor még házasok is voltunk .Ennyire utáltál

engem?Szörnyű ember vagy!

Amanda:-Damian kérlek....

Damian:-Menj innen,vagy nem állok jót magamért!

Ekkor amanda sietve távozott ,az éppen ébredező

Luciana pedig értetlenül nézte az eseményeket.

 

 

27.rész

*1 héttel később *

Elenorékat ma engedték ki a kórházból, bementek a házba és akkor Max bekötötte Elenor szemét egy sállal.

Elenor :-Max,mit csinálsz? -kérdezte nevetve.

Max:-Van egy meglepetésem.-mondta majd felvezető az egyik szobába és levette a kendőt. Elenornak elállt a lélegzete. Egy gyönyörű gyerekszoba volt berendezve játékokkal.

Max:-Ezt a babának rendeztem be, rögtön miután beleegyeztél hogy ideköltözöl.-mosolygott.

Elenor elkezdett sírni.

Max:-Mi a baj, talán nem tetszik? Nem jó a színe?mert átfesthetem vagy.......

Elenor :-Ez tökéletes! -mondta majd megcsókolta Maxt.

Este Luciana, Damian és Amanda érkezett látogatóba.

Az este jól telt,egészen addig amíg váratlanul kopogtak az ajtón.

Max mikor kinyitotta az ajtót,akkor hirtelen berontottak Amanda és Luciana szülei.

Gaspar:-Max!Mi az hogy mástól kell megtudnunk hogy nagyszűlők lettünk? -kérdezte felháborodottan.

Max:-Apa, az az igazság hogy én is csak pár hete tudtam meg hogy apa leszek, vagyis vagyok.

Gaspar :-Tessék?

Max:-Ez hosszú történet, a lényeg az hogy újra együtt vagyunk Elenorral, és van egy gyerekünk. :-ölelte át Elenort.

Angela :-Mostmár mindent  értek, ez a szajha elhagyott téged, aztán összefeküdt minden pasival aki szembe jött, és most rád akarja sózni az egyik kuncsaftjának a gyerekét, -mondta lenéző hangon.

Max:-Anya!!!

Luciana :-Ebből elég volt -bújt elő Damian mögül -senki nem szidhatja a nővérem.Nagyon szereti Maxt és Tomas igenis Max gyereke.Az én nővérem nem szajha. -kiabálta.

Gaspar :-Te...te...te vagy Luciana.?

Luciana :-Igen.

Angela:-Akkor te vagy a lányunk?

Luciana :-Nem, az én szüleim a Vidal házaspár volt.

Önök csak idegenek, akik eldobtak maguktól, mint egy darab rongyot . Önök nem a szüleim. -mondta sírva.

Damian odament  és átölelte.

Damian :-Most mennyenek el!-utasította őket.

Gaspar :-Damian! -háborodott fel.

Max:-Mennyetek el!Most!

Angela :-Rendben.  -mondta majd elmentek.

26. rész

Luciana és Damian csókja után.

Luciana :-Damian meg tudsz nekem bocsátani?

Damian :-Meg.-mosolygott.

Luciana  :-Nem is tudod mennyire hiányoztál. -mondta és megölelte.

Damian :-Na és fiú lesz vagy lány?

Luciana:-Kislányunk lesz. És erről jut eszembe. Manuelával kibékültél már.

Damian :-Nem, már hat hónapja nem láttam. -szomorodott el.

Luciana :-Nem gondolod hogy ideje lenne megbocsátani?

Damian :-Azok után amiket mondtam ő neki kéne megbocsátania nekem.

Luciana :-Akkor mire várunk, menjünk el Lionelhez!

Damian:-Rendben-mosolygott.

Elindultak de hirtelen kellemetlen meglepetés érte őket.

Mauro :-Luciana?

Luciana :-Szia Mauro! -mondta majd próbálták elmenni,

de Mauro megfogta Luciana karját.

Damian :-Hé,engedje el a hölgyet!-húzta magához Luciánát.

Mauro:Tehát te lennél az akivel a volt menyasszonyom

megcsalt.

Luciana :-Sajnálom Mauro, de én Damiánt szeretem.

Mauro :-Persze.Azért mert ő gazdagabb mint én.

Luciana :-Nem. Ez nem igaz.

Mauro :-Tudod mit,nem is érdekelsz. De azért annyit mondok neked -fordult Damiánhoz -Ne hidd hogy sokáig melletted marad, hazug nőszemély.

Damian :-Ebből elég legyen! -mondta dühösen majd meg akarta ütni de Luciana a csókjával megállította.

Erre Mauro elrohant. Mikor a csóknak vége lett Luciana szorosan átölelte Damiánt.

Damian :-Ezt miért kaptam?

Luciana:-Azért mert szeretlek, nagyon szeretlek!

Damian :-Én is szeretlek.Most pedig haza megyünk, épp elég volt ennyi izgalom mára.

Luciana :-Akkor én megyek is haza.

Damian :-Szó se lehet róla. Még ez az őrült rádtámadna, eljössz velem és ma nálam alszol.

Luciana :-De....

Damian :-Nincs de-vágott a szavába .

Luciana :-Rendben- mosolygott és elindultak az utcán.

Miután hazaértek egy ismerős alakra lettek figyelmesek.

Luciana :Amanda mit keresel itt?

Amanda :-Te mit keresel itt?

Luciana:-Én....

Damian :-Én mondtam hogy ma aludjon itt Luciana.

Amanda :-Szóval már mindent tudsz.

Damian :-Igen.

Amanda :-És még így is szereted Luciánát , ennyi idő után?

Damian :-Igen, mindennél jobban. -mondta és megölelte Luciánát.

Luciana :-De még mindig nem értem hogy te miért vagy itt?

Amanda :-Azért mert ma megtudtam az igazságot és az szörnyűbb mint gondoltam.És mivel te nem tudom hogy hol laksz, Max pedig nem volt otthon így csak Damiara számíthattam.

Luciana :-Amanda én azt már hónapok óta tudom.

Mi?-kérdezte  Amanda és Damian egyszerre.

Luciana :-Igen,én amikor egyszer elmentem a szüleink házába akkor találtam egy lelakatolt fémdobozt és mikor sikerült kinyittattnom megtaláltam benne azokat a leveleket amiket a nevelőszüleim írtak és a visszaküldött válaszleveleket és csekkeket amit a szüleim nekik küldtek.-itt vett egy nagy levegőt -Szóval tudom hogy nem akartak és hogy azért hagytak ott a ház előtt mert meg akartak tőlem szabadulni -erre előtörtek belőle a könnyek.

Damian  magához húzta és megölelte.

Luciana :-De tudjátok mit, ez egyáltalán nem fontos már,hisz itt vagytok nekem ti,ők pedig számomra már idegenek.

Amanda :-Itt leszek neked mindig. -ölelte meg. -De most megyek még keresnem kell egy hotelt ahol alhatok.

Damian :-Várj,ha akarsz akkor itt is maradhatsz.

Amanda :-Köszi de nem, jobb nekem hotelba. -felelte majd elment.

25.rész

Damian :-Amanda?

Luciana :-Igen, de rohannom kell!-mondta és el akart menni de Damian utánament.

Damian :-Amanda fordulj meg!

Luciana:-Tényleg nagyon sietek. -próbálta kimenteni magát.

Damian :-Amanda!

Erre Luciana szép lassan megfordult.

Damian :-Te....te....te nem Amanda vagy.

Luciana :-Damian megmagyarázom .

Damian :-Ki vagy te?

Luciana :-A nevem Luciana Solis,én vagyok Amanda ikertestvére. Én és Amanda 8 hónappal ezelőtt helyet cseréltünk két hónapra,azért hogy megtudjam miért dobtak el maguktól a szüleim.

Damian csak némán állt és nézte Luciánát.

Luciana  :-Damian nem mondasz semmit?

Damian :-Hány hónapos terhes vagy?

Luciana :-7 hónapos.

Damian :-Tehát te tőlem vársz gyereket, és el sem akartad mondani?

Luciana :-Damian én...

Damian :-Elég, azt hittem szeretsz Amanda, vagyis Luciana. De tévedtem.-fordult el tőle.

Luciana :-Damian én tiszta szívemből szeretlek.

Damian :-Nem hiszem -mondta majd elviharzott a kórházból.

Eközben  Amanda a szülei házában pakol ki amikor megtalál egy igen érdekes levelet.

 

Kedves Solis házaspár!

Örömmel tudatom önökkel hogy megtaláltuk a

a kislányukát amint lehet visszavisszük maguknak.

Vidal házaspár.

 

Miután elolvasta értetlenül nézett maga elé, ezután lement a szülei irodájába hogy kérdőre vonja őket.

Amanda :-Mi ez a levél?

Gaspar :-Azt hol találtad?

Amanda :-Az nem lényeges, de miért nem mondtatok

semmit Luciánáról?

Angela :-Honnan tudod a nevét?

Amanda ;-Onnan hogy már találkoztunk, sőt ti is találkoztatok vele 6 hónappal ezelőtt.,ugyanis életet cseréltünk két hónapra.

Angela :-Micsoda?

Gaspar:- Itt az ideje hogy elmondjuk. Az igazság az

hogy nem akartunk két gyereket,ezért mivel Luciana betegesebb volt őt elvittük a város másik felére egy ház elé és otthagytuk.

Amanda :-Hogy voltatok képesek ilyen szörnyűségre?És ha meghalt volna?

Angela :-De nem halt meg és ez a lényeg, és biztos nagyszerű élete van.

Amanda :-Szörnyű  emberek vagytok -mondta majd elviharzott otthonról.

Este felé Luciana haza felé  tartott amikor elkezdte egy férfi követni.Egyre szaporábban lépkedett,de így is utolérték és elkezdték ráncigálni,ám egy férfi ellökte és  és elkergette a támadót.

Luciana :-Damian?

Damian:-Igen, épp hozzád tartottam amikor megláttam hogy ez a férfi molesztál téged.

Luciana :-Köszönöm! -ölelte meg.-Mit szeretnél mondani?

Damian :-Csak azt hogy rájöttem arra hogy tévedtem.

És szerettem volna kérdezni valamit.

Luciana :-Mit?

Damian  letérdelt elé és megkérdezte.

Damian :-Hozzám jönnél feleségül?

Luciana :Mi?

Ekkor hirtelen felébredt, felöltözött és elindult Elenorhoz

a kórházba.Mikor odaért hirtelen megállt az ajtóba, mert egy érdekes beszélgetésnek lett fültanuja.

Elenor :-Max nem akarok a terhedre lenni.

Max :-Ugyanmár a ház hatalmas és  nagyon üres, és

szeretnék a gyerekünk és persze a te közeledben lenni.

Elenor :-Nagyon aranyos vagy, de biztos vagy benne?

Max:-Ennél biztosabb még semmiben nem voltam.

Ekkor Luciana belépett.

Luciana:-Elköltözöl?

Elenor :-Luciana csak később akartam szólni.

Max:-Most magatokra hagylak titeket.-mondta majd kiment.

Elenor :-Luciana kérlek ne haragudj rám,tudod rájöttem hogy én szeretem Maxot és ő is szeret engem és imádja a gyerekünket,Tomast.

Luciana :-Elenor én nagyon örülök annak hogy megtaláltad azt az embert akit igazán szeretsz.

Elenor :-Komolyan mondod?-mosolyodott el.

Luciana :-Igen, de csak egy feltétellel költözhetsz el ha akkor látogatlak meg téged és az unokaöcsémet amikor csak akarom.-nevetett.

Elenor :-Rendben -mosolygott.

Ezután Luciana úgy döntött hogy elmegy Damiánhoz és beszél vele. Mikor odaért bement a házba, de nem talált senki. Végül az egyik cseléd mondta hogy Damian lement a tóhoz. Ott egy padon ülve találta meg és ő is melléült.

Damian :-Emlékszel?Itt mondtad először azt hogy szeretsz. Kár hogy csak hazugság volt.

Luciana :-Nem volt hazugság?

Damian :-Akkor mivel magyarázod azt hogy nem mondtad el hogy gyerekünk lesz?

Luciana :-Azért mert féltem -fakadt sírva.

Damian :-Féltél?

Luciana :-Féltem attól hogyha rájössz hogy én nem Amanda vagyok akkor már nem fogsz szeretni.

Damian :-Luciana kérlek ne sírj! Én szeretlek, és nem érdekel hogy te nem Amanda vagy. -mondta majd kiment közelebb hajolt hozzá és megcsókolta

24. rész

Miután Luciana elrohant Mauro rögtön utánafutott.

Mauro:-Luciana miért mondtál nemet? -kérdezte mikor

utolérte.

Luciana :-Nem lehetek a feleséged, mert gyereket várok.

Mauro:Dehát  ez csodás hír!

Luciana :-Nem érted,én nem a te gyerekedet várom.

Mauro :-Te megcsaltál  engem? Dehát azt hittem szeretsz.

Luciana :-Mauro sajnálom! Tudom hogy talán soha nem fogsz nekem megbocsátani, de tudnod kell hogy mindig is szeretni foglak mint barát. -mondta majd elrohant az utcán.

Közben a Casal házban:

Damian :-Amanda sajnálom hogy hárpiának neveztelek.Kérlek maradj a feleségem!

Amanda :-Damian én már nem szeretlek és el akarok válni! Már a héten elköltözök -mondta majd elviharzott.

Este mikor Fernando hazaér az apját a konyhában találja részegen egy csomó italos üveg mellett.

Fernando :-Apa jól vagy?

Damian:-Hogy is ne lennék jól,a lányom utál,a legjobb

barátom elárult ,a feleségem pedig válni akar. Mi bajom lenne?

Fernando :- Apa gyere feküdj le!

Damian :-Nem,nem!Te menj fel a szobádban!-kiabálta.

Fernando :-De Apa!

Damian :-Azt mondtam felmész!-emelt meg az italos

üveget mire Fernando felrohant.

Ezután Damian kiment az utcára ahol hirtelen elájult,később egy ismerős női hangra eszmélt fel.

Damian:-Amanda? -kérdezte halkan.

Luciana :-Én nem Amanda vagyok.

Damian :-De......

Luciana :-Cshhhit-hallgattatta el majd megcsókolta-

Damian tudnod kell hogy én mindig szeretni foglak.

Damian :-Ugye nem fogsz elhagyni ?

Luciana :-Muszáj elmennem.

Damian :-Kérlek ne!-könyörgött.

Luciana :-Sajnálom! -mondta majd elengedte a kezét és elment.

Nem sokkal később megérkezett  Max és hazavitte

Damiánt.

* 6 hónappal később*

Damian és Amanda most sétált ki a bíróság épületéből.

Mától fogva hivatalosan sem házasok.Damian azóta sem találkozott Manuelával és Lionellel,ráadásul Max is elköltözött.Azért a ház nem teljesen üres,ugyanis Damian megkérte Fernando barátnőjét,Ludmillát hogy költözzön oda. Hogy mi lett Elenorra és Luciánával? Senki sem tudja,és már Max is kezdi feladni hogy megtalálja Elenort.

Luciana :-Elenor jól vagy?

Elenor :-Persze, miért kérdezed?

Luciana :-Mert napok óta rosszul érzed magad és most is rosszul nézel ki.

Elenor :-Kutya bajom sincs,csak a terhesség miatt van.

Luciana :-Elenor igérd meg hogy vigyázol magadra!

Elenor :-Megigérem! De most megyek bevásárolni.

Luciana :-Rendben.

Két órával később Lucianat  telefonon keresik a kórházból, mikor letette azonnal rohant a kórházba,ahol nem várt személybe botlott.

Luciana :-Max mit keresel itt?-kérdezte meglepetten .

Max:-Én hoztam be Elenort amikor megláttam az utcán és láttam hogy rosszul van.

Luciana :-Köszönöm! -mondta majd megölelte.

Mikor kijött az orvos rögtön letámadták.

Luciana :-Doktorúr hogy van a nővérem?

Doktor:-Szerencséjére időben kórházba került, de sajnos így is csak az egyik babát tudtuk megmenteni.

Sajnálom!

Luciana :-Ikreket várt?

Doktor :-Igen, sajnálom.

Luciana :-Bemehetek hozzá?

Doktor :-Igen. -mondta és elment.

Luciana :-Max szerintem neked kéne most bemenned.

Max:-Nekem?

Luciana :-Tudod jól hogy te vagy a gyerek apja.

Max:-És most mit csináljak?

Luciana :-Ha még mindig szereted akkor most bemész hozzá és beszélsz vele.

Max:-És te?Miért nem mondtad meg Damiánnak hogy gyereket vársz?

Luciana :-Mert nem oda tartozom.-mondta és indult volna de ekkor egy ismerős hang szólalt meg a háta mögött.

Damian:-Amanda?

 

23. rész

Manuela :-Apa én terhes vagyok!

Vészjósló csend ült a szobára,Damian arca megmerevedett. Egy perces néma csend után Damian

szólalt meg.

Damian:-Ki tette ezt veled?Ki a gyerek apja? -kérdezte

dühösen. -Ki az Manuela?

Lionel :-Én vagyok az.-lépett Manuela mellé -Manuela tőlem vár gyereket.

Damian ekkor behúzott egyet Lionelnek.

Damian :-Szóval te vagy az a szemét.És én még

örültem amikor azt mondtad megtaláltad  azt a lányt

akire vágytál. -Ordítozott-Most azonnal takarodj a

házamból!

Manuela :-Apa kérlek ne! -kezdett el sírni-Én szeretem őt.

Damian:-Azt se tudod mi az a szerelem. Még csak 17 vagy. És az a gyerek nem születhet meg,már holnap elviszlek egy orvoshoz.

Manuela :-Apa ezt nem teheted!Ezt a gyereket meg fogom szülni és fel fogom nevelni!

Damian :-Amíg ebben a házban élsz addig én parancsolok!

Manuela :-Akkor elmegyek innen.

Damian meg akarta ütni Manuelát, de Luciana elé

állt így őt csapta arcon.

Manuela :-Apa ezt hogy tehetted?Most azonnal elmegyek.-mondta majd Lionellel távoztak.

Damian ekkor a pirosló arcú Luciánához  fordult.

Damian :-Amanda kérlek bocsájts  meg.Nem akartalak

bántani.!-próbálta megölelni de Luciana ellökte

magától.

Luciana:-Engem nem akartál,de Manuelát igen.És Lionelt is megütötted.Te nem az az ember vagy akibe

beleszerettem.

Damian :-Én vagyok az Amanda, hidd el!

Luciana:-Nem,te nem az vagy! -nézett rá,majd felrohant a szobájába és bezárkózott.

 

*2 héttel később *

Eljött a nagy nap.Ma van Luciana és Mauro esküvője.

A vendégek már mind megérkeztek,Luciana pedig a szobájában készülődött a tükör előtt. Egyszer csak előtörtek belőle a könnyek,ekkor pedig kinyílt az ajtó és egy ismerős hang szólalt meg.

Elenor:-Nem kéne szomorúnak lenned az esküvődön.

Luciana :-Elenor? -kérdezte majd oda sietett hozzá és

megölelte-Hol voltál?Miért mentél el?Miért nem szóltál nekem.?

Elenor :-Luciana én nem akartam elmenni, de aznap amikor visszatértek az emlékeim felhívtak a kórházból és....-ekkor hirtelen elhalgatott.

Luciana :-És?Mit mondtak?Valami nagy baj van?

Elenor :-Azt mondták hogy a vizsgálatok kiderítették hogy az eséstől nem veszítettem el a babámat.

Luciana :-Te terhes vagy? -akadt el a szava.

Elenor:-Igen. És amikor ezt megtudtam, eldöntöttem hogy elmegyek a városból.

Luciana :Maxnak nem is akarod elmondani?

Elenor:-Nem.Már biztosan el is felejtett,és van más nő az életében.

Luciana :-Mióta elmentél  nem nézett rá egyetlen nőre sem,és joga van hogy tudjon a gyerekéről.

Elenor :-Talán igazad van. De ez a te nagy napod.

Luciana :-Ne is mond.Én még nem mondtam el Maurónak a gyereket.

Elenor :-Muszáj lesz, mégha nem is az ővé a gyerek akkor is azt kell hinnie.

Ebben a pillanatban megszólalt a jelzőhang. Lesétáltak az udvarra és mikor megszólalt a zene Luciana elindult

az oltár felé.Eközben a Casal házban Amanda és Damian veszekednek.

Damian :-Amanda nem haragudhatsz  rám örökké.

Az elmúlt két hétben meg sem csókoltál,ráadásul a cselédekkel is szörnyen bánsz.

Amanda :-Én mindig is ilyen voltam.

Damian :-Nem igaz,két hete még te voltál a legkevesebb ember és fülig szerelmes voltál.Most pedig úgy viselkedsz mint egy hárpia. -vágta a fejéhez.

Amanda :-Ebből elég volt Damian, el akarok válni!

 

*az esküvőn*

pap:-Mauro Torres akarod feleségül az itt jelenlévő Luciana Solist?

Mauro :-Igen.

pap:-És te Luciana Solis, akarod férjedül az itt jelenlévő

Mauro Torrest?

Luciana:-I.........-Luciana ránézett Elenorra -Nem. Sajnálom Mauro.-mondta majd elrohant.