28.rész

28.rész

 

Miután Gaspar és Angela távoztak

fagyos lett a hangulat,Elenor és Luciana

sírtak,bár mindkettejüknek más oka volt rá.

Damian szorosan átölelte Lucianat és ő végül

elaludta a karjaiban.Elenor már szintén fent

aludt Thomassal együtt.Max,Damian és

Amanda egy ideig szótlanul ültek,de végül

Amanda törte meg a csendet.

Amanda:-Azért vicces hogy mennyi minden

megváltozott egy év alatt,nem?

Damian:-Viccesnek nem nevezném,de az tény

hogy sok minden változott.

Amanda:-Gondoljunk csak arra hogy mi

házasok voltunk,max utálta a nőket ,Manuela

még otthon lakott és Lionel volt a legjobb

barátod.

Damian:-Múlik az idő ,de hát ki sejthette

még akkor ezek közül bármelyiket is.

Max:-Hát igen.

Amanda:-Igazából én már tudtam róla rég

hogy Manuela szerelmes Lionelbe,csak nem

akartam ezzel foglalkozni.

Max:-Honnan tudtad?

Amanda:-Federiko mondta még egyszer.

Damian:-Federiko?De hát ti utáltátok egymást

miért pont neked mondta el?

Amanda:-Ö....ö.....az nem érdekes.

Damian:-Amanda!-szólt hozzá indulatosan.

Amanda:-Na jó,tudom hogy most örökre meg fogsz

utálni,de nekem és Federikónak viszonyunk volt.

-Micsoda?-kérdezte Max és Damian egyszerre.

Amanda:-Igen,majd egy évig titkos viszonyt folytattunk.

Damian arca elvörösödött ,aztán elkezdett kiabálni.

Damian:-Mégis hogy tehettél ilyet velem és a fiammal,

hiszen csak 22 éves.Undorodom tőled,ráadásul

akkor még házasok is voltunk .Ennyire utáltál

engem?Szörnyű ember vagy!

Amanda:-Damian kérlek....

Damian:-Menj innen,vagy nem állok jót magamért!

Ekkor amanda sietve távozott ,az éppen ébredező

Luciana pedig értetlenül nézte az eseményeket.

 

 

27.rész

*1 héttel később *

Elenorékat ma engedték ki a kórházból, bementek a házba és akkor Max bekötötte Elenor szemét egy sállal.

Elenor :-Max,mit csinálsz? -kérdezte nevetve.

Max:-Van egy meglepetésem.-mondta majd felvezető az egyik szobába és levette a kendőt. Elenornak elállt a lélegzete. Egy gyönyörű gyerekszoba volt berendezve játékokkal.

Max:-Ezt a babának rendeztem be, rögtön miután beleegyeztél hogy ideköltözöl.-mosolygott.

Elenor elkezdett sírni.

Max:-Mi a baj, talán nem tetszik? Nem jó a színe?mert átfesthetem vagy.......

Elenor :-Ez tökéletes! -mondta majd megcsókolta Maxt.

Este Luciana, Damian és Amanda érkezett látogatóba.

Az este jól telt,egészen addig amíg váratlanul kopogtak az ajtón.

Max mikor kinyitotta az ajtót,akkor hirtelen berontottak Amanda és Luciana szülei.

Gaspar:-Max!Mi az hogy mástól kell megtudnunk hogy nagyszűlők lettünk? -kérdezte felháborodottan.

Max:-Apa, az az igazság hogy én is csak pár hete tudtam meg hogy apa leszek, vagyis vagyok.

Gaspar :-Tessék?

Max:-Ez hosszú történet, a lényeg az hogy újra együtt vagyunk Elenorral, és van egy gyerekünk. :-ölelte át Elenort.

Angela :-Mostmár mindent  értek, ez a szajha elhagyott téged, aztán összefeküdt minden pasival aki szembe jött, és most rád akarja sózni az egyik kuncsaftjának a gyerekét, -mondta lenéző hangon.

Max:-Anya!!!

Luciana :-Ebből elég volt -bújt elő Damian mögül -senki nem szidhatja a nővérem.Nagyon szereti Maxt és Tomas igenis Max gyereke.Az én nővérem nem szajha. -kiabálta.

Gaspar :-Te...te...te vagy Luciana.?

Luciana :-Igen.

Angela:-Akkor te vagy a lányunk?

Luciana :-Nem, az én szüleim a Vidal házaspár volt.

Önök csak idegenek, akik eldobtak maguktól, mint egy darab rongyot . Önök nem a szüleim. -mondta sírva.

Damian odament  és átölelte.

Damian :-Most mennyenek el!-utasította őket.

Gaspar :-Damian! -háborodott fel.

Max:-Mennyetek el!Most!

Angela :-Rendben.  -mondta majd elmentek.

26. rész

Luciana és Damian csókja után.

Luciana :-Damian meg tudsz nekem bocsátani?

Damian :-Meg.-mosolygott.

Luciana  :-Nem is tudod mennyire hiányoztál. -mondta és megölelte.

Damian :-Na és fiú lesz vagy lány?

Luciana:-Kislányunk lesz. És erről jut eszembe. Manuelával kibékültél már.

Damian :-Nem, már hat hónapja nem láttam. -szomorodott el.

Luciana :-Nem gondolod hogy ideje lenne megbocsátani?

Damian :-Azok után amiket mondtam ő neki kéne megbocsátania nekem.

Luciana :-Akkor mire várunk, menjünk el Lionelhez!

Damian:-Rendben-mosolygott.

Elindultak de hirtelen kellemetlen meglepetés érte őket.

Mauro :-Luciana?

Luciana :-Szia Mauro! -mondta majd próbálták elmenni,

de Mauro megfogta Luciana karját.

Damian :-Hé,engedje el a hölgyet!-húzta magához Luciánát.

Mauro:Tehát te lennél az akivel a volt menyasszonyom

megcsalt.

Luciana :-Sajnálom Mauro, de én Damiánt szeretem.

Mauro :-Persze.Azért mert ő gazdagabb mint én.

Luciana :-Nem. Ez nem igaz.

Mauro :-Tudod mit,nem is érdekelsz. De azért annyit mondok neked -fordult Damiánhoz -Ne hidd hogy sokáig melletted marad, hazug nőszemély.

Damian :-Ebből elég legyen! -mondta dühösen majd meg akarta ütni de Luciana a csókjával megállította.

Erre Mauro elrohant. Mikor a csóknak vége lett Luciana szorosan átölelte Damiánt.

Damian :-Ezt miért kaptam?

Luciana:-Azért mert szeretlek, nagyon szeretlek!

Damian :-Én is szeretlek.Most pedig haza megyünk, épp elég volt ennyi izgalom mára.

Luciana :-Akkor én megyek is haza.

Damian :-Szó se lehet róla. Még ez az őrült rádtámadna, eljössz velem és ma nálam alszol.

Luciana :-De....

Damian :-Nincs de-vágott a szavába .

Luciana :-Rendben- mosolygott és elindultak az utcán.

Miután hazaértek egy ismerős alakra lettek figyelmesek.

Luciana :Amanda mit keresel itt?

Amanda :-Te mit keresel itt?

Luciana:-Én....

Damian :-Én mondtam hogy ma aludjon itt Luciana.

Amanda :-Szóval már mindent tudsz.

Damian :-Igen.

Amanda :-És még így is szereted Luciánát , ennyi idő után?

Damian :-Igen, mindennél jobban. -mondta és megölelte Luciánát.

Luciana :-De még mindig nem értem hogy te miért vagy itt?

Amanda :-Azért mert ma megtudtam az igazságot és az szörnyűbb mint gondoltam.És mivel te nem tudom hogy hol laksz, Max pedig nem volt otthon így csak Damiara számíthattam.

Luciana :-Amanda én azt már hónapok óta tudom.

Mi?-kérdezte  Amanda és Damian egyszerre.

Luciana :-Igen,én amikor egyszer elmentem a szüleink házába akkor találtam egy lelakatolt fémdobozt és mikor sikerült kinyittattnom megtaláltam benne azokat a leveleket amiket a nevelőszüleim írtak és a visszaküldött válaszleveleket és csekkeket amit a szüleim nekik küldtek.-itt vett egy nagy levegőt -Szóval tudom hogy nem akartak és hogy azért hagytak ott a ház előtt mert meg akartak tőlem szabadulni -erre előtörtek belőle a könnyek.

Damian  magához húzta és megölelte.

Luciana :-De tudjátok mit, ez egyáltalán nem fontos már,hisz itt vagytok nekem ti,ők pedig számomra már idegenek.

Amanda :-Itt leszek neked mindig. -ölelte meg. -De most megyek még keresnem kell egy hotelt ahol alhatok.

Damian :-Várj,ha akarsz akkor itt is maradhatsz.

Amanda :-Köszi de nem, jobb nekem hotelba. -felelte majd elment.

25.rész

Damian :-Amanda?

Luciana :-Igen, de rohannom kell!-mondta és el akart menni de Damian utánament.

Damian :-Amanda fordulj meg!

Luciana:-Tényleg nagyon sietek. -próbálta kimenteni magát.

Damian :-Amanda!

Erre Luciana szép lassan megfordult.

Damian :-Te....te....te nem Amanda vagy.

Luciana :-Damian megmagyarázom .

Damian :-Ki vagy te?

Luciana :-A nevem Luciana Solis,én vagyok Amanda ikertestvére. Én és Amanda 8 hónappal ezelőtt helyet cseréltünk két hónapra,azért hogy megtudjam miért dobtak el maguktól a szüleim.

Damian csak némán állt és nézte Luciánát.

Luciana  :-Damian nem mondasz semmit?

Damian :-Hány hónapos terhes vagy?

Luciana :-7 hónapos.

Damian :-Tehát te tőlem vársz gyereket, és el sem akartad mondani?

Luciana :-Damian én...

Damian :-Elég, azt hittem szeretsz Amanda, vagyis Luciana. De tévedtem.-fordult el tőle.

Luciana :-Damian én tiszta szívemből szeretlek.

Damian :-Nem hiszem -mondta majd elviharzott a kórházból.

Eközben  Amanda a szülei házában pakol ki amikor megtalál egy igen érdekes levelet.

 

Kedves Solis házaspár!

Örömmel tudatom önökkel hogy megtaláltuk a

a kislányukát amint lehet visszavisszük maguknak.

Vidal házaspár.

 

Miután elolvasta értetlenül nézett maga elé, ezután lement a szülei irodájába hogy kérdőre vonja őket.

Amanda :-Mi ez a levél?

Gaspar :-Azt hol találtad?

Amanda :-Az nem lényeges, de miért nem mondtatok

semmit Luciánáról?

Angela :-Honnan tudod a nevét?

Amanda ;-Onnan hogy már találkoztunk, sőt ti is találkoztatok vele 6 hónappal ezelőtt.,ugyanis életet cseréltünk két hónapra.

Angela :-Micsoda?

Gaspar:- Itt az ideje hogy elmondjuk. Az igazság az

hogy nem akartunk két gyereket,ezért mivel Luciana betegesebb volt őt elvittük a város másik felére egy ház elé és otthagytuk.

Amanda :-Hogy voltatok képesek ilyen szörnyűségre?És ha meghalt volna?

Angela :-De nem halt meg és ez a lényeg, és biztos nagyszerű élete van.

Amanda :-Szörnyű  emberek vagytok -mondta majd elviharzott otthonról.

Este felé Luciana haza felé  tartott amikor elkezdte egy férfi követni.Egyre szaporábban lépkedett,de így is utolérték és elkezdték ráncigálni,ám egy férfi ellökte és  és elkergette a támadót.

Luciana :-Damian?

Damian:-Igen, épp hozzád tartottam amikor megláttam hogy ez a férfi molesztál téged.

Luciana :-Köszönöm! -ölelte meg.-Mit szeretnél mondani?

Damian :-Csak azt hogy rájöttem arra hogy tévedtem.

És szerettem volna kérdezni valamit.

Luciana :-Mit?

Damian  letérdelt elé és megkérdezte.

Damian :-Hozzám jönnél feleségül?

Luciana :Mi?

Ekkor hirtelen felébredt, felöltözött és elindult Elenorhoz

a kórházba.Mikor odaért hirtelen megállt az ajtóba, mert egy érdekes beszélgetésnek lett fültanuja.

Elenor :-Max nem akarok a terhedre lenni.

Max :-Ugyanmár a ház hatalmas és  nagyon üres, és

szeretnék a gyerekünk és persze a te közeledben lenni.

Elenor :-Nagyon aranyos vagy, de biztos vagy benne?

Max:-Ennél biztosabb még semmiben nem voltam.

Ekkor Luciana belépett.

Luciana:-Elköltözöl?

Elenor :-Luciana csak később akartam szólni.

Max:-Most magatokra hagylak titeket.-mondta majd kiment.

Elenor :-Luciana kérlek ne haragudj rám,tudod rájöttem hogy én szeretem Maxot és ő is szeret engem és imádja a gyerekünket,Tomast.

Luciana :-Elenor én nagyon örülök annak hogy megtaláltad azt az embert akit igazán szeretsz.

Elenor :-Komolyan mondod?-mosolyodott el.

Luciana :-Igen, de csak egy feltétellel költözhetsz el ha akkor látogatlak meg téged és az unokaöcsémet amikor csak akarom.-nevetett.

Elenor :-Rendben -mosolygott.

Ezután Luciana úgy döntött hogy elmegy Damiánhoz és beszél vele. Mikor odaért bement a házba, de nem talált senki. Végül az egyik cseléd mondta hogy Damian lement a tóhoz. Ott egy padon ülve találta meg és ő is melléült.

Damian :-Emlékszel?Itt mondtad először azt hogy szeretsz. Kár hogy csak hazugság volt.

Luciana :-Nem volt hazugság?

Damian :-Akkor mivel magyarázod azt hogy nem mondtad el hogy gyerekünk lesz?

Luciana :-Azért mert féltem -fakadt sírva.

Damian :-Féltél?

Luciana :-Féltem attól hogyha rájössz hogy én nem Amanda vagyok akkor már nem fogsz szeretni.

Damian :-Luciana kérlek ne sírj! Én szeretlek, és nem érdekel hogy te nem Amanda vagy. -mondta majd kiment közelebb hajolt hozzá és megcsókolta

24. rész

Miután Luciana elrohant Mauro rögtön utánafutott.

Mauro:-Luciana miért mondtál nemet? -kérdezte mikor

utolérte.

Luciana :-Nem lehetek a feleséged, mert gyereket várok.

Mauro:Dehát  ez csodás hír!

Luciana :-Nem érted,én nem a te gyerekedet várom.

Mauro :-Te megcsaltál  engem? Dehát azt hittem szeretsz.

Luciana :-Mauro sajnálom! Tudom hogy talán soha nem fogsz nekem megbocsátani, de tudnod kell hogy mindig is szeretni foglak mint barát. -mondta majd elrohant az utcán.

Közben a Casal házban:

Damian :-Amanda sajnálom hogy hárpiának neveztelek.Kérlek maradj a feleségem!

Amanda :-Damian én már nem szeretlek és el akarok válni! Már a héten elköltözök -mondta majd elviharzott.

Este mikor Fernando hazaér az apját a konyhában találja részegen egy csomó italos üveg mellett.

Fernando :-Apa jól vagy?

Damian:-Hogy is ne lennék jól,a lányom utál,a legjobb

barátom elárult ,a feleségem pedig válni akar. Mi bajom lenne?

Fernando :- Apa gyere feküdj le!

Damian :-Nem,nem!Te menj fel a szobádban!-kiabálta.

Fernando :-De Apa!

Damian :-Azt mondtam felmész!-emelt meg az italos

üveget mire Fernando felrohant.

Ezután Damian kiment az utcára ahol hirtelen elájult,később egy ismerős női hangra eszmélt fel.

Damian:-Amanda? -kérdezte halkan.

Luciana :-Én nem Amanda vagyok.

Damian :-De......

Luciana :-Cshhhit-hallgattatta el majd megcsókolta-

Damian tudnod kell hogy én mindig szeretni foglak.

Damian :-Ugye nem fogsz elhagyni ?

Luciana :-Muszáj elmennem.

Damian :-Kérlek ne!-könyörgött.

Luciana :-Sajnálom! -mondta majd elengedte a kezét és elment.

Nem sokkal később megérkezett  Max és hazavitte

Damiánt.

* 6 hónappal később*

Damian és Amanda most sétált ki a bíróság épületéből.

Mától fogva hivatalosan sem házasok.Damian azóta sem találkozott Manuelával és Lionellel,ráadásul Max is elköltözött.Azért a ház nem teljesen üres,ugyanis Damian megkérte Fernando barátnőjét,Ludmillát hogy költözzön oda. Hogy mi lett Elenorra és Luciánával? Senki sem tudja,és már Max is kezdi feladni hogy megtalálja Elenort.

Luciana :-Elenor jól vagy?

Elenor :-Persze, miért kérdezed?

Luciana :-Mert napok óta rosszul érzed magad és most is rosszul nézel ki.

Elenor :-Kutya bajom sincs,csak a terhesség miatt van.

Luciana :-Elenor igérd meg hogy vigyázol magadra!

Elenor :-Megigérem! De most megyek bevásárolni.

Luciana :-Rendben.

Két órával később Lucianat  telefonon keresik a kórházból, mikor letette azonnal rohant a kórházba,ahol nem várt személybe botlott.

Luciana :-Max mit keresel itt?-kérdezte meglepetten .

Max:-Én hoztam be Elenort amikor megláttam az utcán és láttam hogy rosszul van.

Luciana :-Köszönöm! -mondta majd megölelte.

Mikor kijött az orvos rögtön letámadták.

Luciana :-Doktorúr hogy van a nővérem?

Doktor:-Szerencséjére időben kórházba került, de sajnos így is csak az egyik babát tudtuk megmenteni.

Sajnálom!

Luciana :-Ikreket várt?

Doktor :-Igen, sajnálom.

Luciana :-Bemehetek hozzá?

Doktor :-Igen. -mondta és elment.

Luciana :-Max szerintem neked kéne most bemenned.

Max:-Nekem?

Luciana :-Tudod jól hogy te vagy a gyerek apja.

Max:-És most mit csináljak?

Luciana :-Ha még mindig szereted akkor most bemész hozzá és beszélsz vele.

Max:-És te?Miért nem mondtad meg Damiánnak hogy gyereket vársz?

Luciana :-Mert nem oda tartozom.-mondta és indult volna de ekkor egy ismerős hang szólalt meg a háta mögött.

Damian:-Amanda?

 

23. rész

Manuela :-Apa én terhes vagyok!

Vészjósló csend ült a szobára,Damian arca megmerevedett. Egy perces néma csend után Damian

szólalt meg.

Damian:-Ki tette ezt veled?Ki a gyerek apja? -kérdezte

dühösen. -Ki az Manuela?

Lionel :-Én vagyok az.-lépett Manuela mellé -Manuela tőlem vár gyereket.

Damian ekkor behúzott egyet Lionelnek.

Damian :-Szóval te vagy az a szemét.És én még

örültem amikor azt mondtad megtaláltad  azt a lányt

akire vágytál. -Ordítozott-Most azonnal takarodj a

házamból!

Manuela :-Apa kérlek ne! -kezdett el sírni-Én szeretem őt.

Damian:-Azt se tudod mi az a szerelem. Még csak 17 vagy. És az a gyerek nem születhet meg,már holnap elviszlek egy orvoshoz.

Manuela :-Apa ezt nem teheted!Ezt a gyereket meg fogom szülni és fel fogom nevelni!

Damian :-Amíg ebben a házban élsz addig én parancsolok!

Manuela :-Akkor elmegyek innen.

Damian meg akarta ütni Manuelát, de Luciana elé

állt így őt csapta arcon.

Manuela :-Apa ezt hogy tehetted?Most azonnal elmegyek.-mondta majd Lionellel távoztak.

Damian ekkor a pirosló arcú Luciánához  fordult.

Damian :-Amanda kérlek bocsájts  meg.Nem akartalak

bántani.!-próbálta megölelni de Luciana ellökte

magától.

Luciana:-Engem nem akartál,de Manuelát igen.És Lionelt is megütötted.Te nem az az ember vagy akibe

beleszerettem.

Damian :-Én vagyok az Amanda, hidd el!

Luciana:-Nem,te nem az vagy! -nézett rá,majd felrohant a szobájába és bezárkózott.

 

*2 héttel később *

Eljött a nagy nap.Ma van Luciana és Mauro esküvője.

A vendégek már mind megérkeztek,Luciana pedig a szobájában készülődött a tükör előtt. Egyszer csak előtörtek belőle a könnyek,ekkor pedig kinyílt az ajtó és egy ismerős hang szólalt meg.

Elenor:-Nem kéne szomorúnak lenned az esküvődön.

Luciana :-Elenor? -kérdezte majd oda sietett hozzá és

megölelte-Hol voltál?Miért mentél el?Miért nem szóltál nekem.?

Elenor :-Luciana én nem akartam elmenni, de aznap amikor visszatértek az emlékeim felhívtak a kórházból és....-ekkor hirtelen elhalgatott.

Luciana :-És?Mit mondtak?Valami nagy baj van?

Elenor :-Azt mondták hogy a vizsgálatok kiderítették hogy az eséstől nem veszítettem el a babámat.

Luciana :-Te terhes vagy? -akadt el a szava.

Elenor:-Igen. És amikor ezt megtudtam, eldöntöttem hogy elmegyek a városból.

Luciana :Maxnak nem is akarod elmondani?

Elenor:-Nem.Már biztosan el is felejtett,és van más nő az életében.

Luciana :-Mióta elmentél  nem nézett rá egyetlen nőre sem,és joga van hogy tudjon a gyerekéről.

Elenor :-Talán igazad van. De ez a te nagy napod.

Luciana :-Ne is mond.Én még nem mondtam el Maurónak a gyereket.

Elenor :-Muszáj lesz, mégha nem is az ővé a gyerek akkor is azt kell hinnie.

Ebben a pillanatban megszólalt a jelzőhang. Lesétáltak az udvarra és mikor megszólalt a zene Luciana elindult

az oltár felé.Eközben a Casal házban Amanda és Damian veszekednek.

Damian :-Amanda nem haragudhatsz  rám örökké.

Az elmúlt két hétben meg sem csókoltál,ráadásul a cselédekkel is szörnyen bánsz.

Amanda :-Én mindig is ilyen voltam.

Damian :-Nem igaz,két hete még te voltál a legkevesebb ember és fülig szerelmes voltál.Most pedig úgy viselkedsz mint egy hárpia. -vágta a fejéhez.

Amanda :-Ebből elég volt Damian, el akarok válni!

 

*az esküvőn*

pap:-Mauro Torres akarod feleségül az itt jelenlévő Luciana Solist?

Mauro :-Igen.

pap:-És te Luciana Solis, akarod férjedül az itt jelenlévő

Mauro Torrest?

Luciana:-I.........-Luciana ránézett Elenorra -Nem. Sajnálom Mauro.-mondta majd elrohant.

22.rész

-Mi?-kérdezték egyszerre.

Doktor :-Igen,ön gyermeket vár.Gratulálok! -mondta

majd kiment.

Manuela a hasára tette a kezét és sírni kezdett.

Lionel :-Manuela most ne sírj, kérlek! Hisz gyerekünk

lesz, nem örülsz neki?

Manuela :-Nagyon örülök hidd el. De ha az apám megtudja ezt,sosem fog nekem megbocsátani. -mondta és sírva Lionelhez bújt.

Később Luciana lefekvéshez készülődött amikor Manuela ment be kisírt szemekkel.

Luciana :-Mi történt Manuela? -kérdezte

aggódóan.

Manuela :-Amanda csak te segíthetsz rajtam-mondta

majd elmesélte  az aznap történteket.

Luciana:-Szóval te terhes vagy?

Manuela :-Igen, és tudom hogy el kell mondanom

apának, de szeretném ha akkor te is ott lennél.

Luciana:-Ne félj,ott leszek!-mondta és megölelte

Manuelát.

 

*3 nap múlva*

Amanda a ruhapróbára igyekszik amikor meglátja

Luciánát.

Amanda :-Szia!

Luciana:-Szia! Tudunk beszélni?

Amanda :-Miről?

Luciánát:-Tudod hogy 2 nap múlva letelik a két hónap.

Amanda :-Tudom -szomorodott el-És van valami amiről

még nem tudsz. Mauro és te alig két hét múlva

összeházasodtok.

Luciana:-Nem,az nem lehet. Nem mehetek hozzá,

én Damiánt szeretem és tőle várok gyereket.-hadarta el.

Amanda :-Mi?Te gyereket vársz?És mióta?

Luciana :-Egy hónapja. De Damiánnak még nem mondtam el.

Amanda :-És akkor most mi lesz?Úgy teszünk mintha

semmi sem történt volna miután visszatérünk?Mert

nekem az nem megy.

Luciana :-Nekem se,de nincs más választásunk-mondta

majd elment..

Később a Casal házba Lionel érkezik látogatóba.

De mielött bemenne Damiánhoz,felosont Manuela

szobájába ahol ott volt Luciana is.

Lionel :-Úgylátom zavarok. Szóval megyek is.

Luciana :-Maradj csak!Épp veletek akartam beszélni.

Manuela :-Velünk?

Luciana :-Igen, ugye tudjátok hogy nem titkolhatjátok

tovább Damian előtt,hogy gyereketek lesz.

Manuela :-Igazad van Amanda. -mondta majd

Lionelhez fordult. -Mondjuk el most!

Lionel :-Rendben-vett egy nagy levegőt majd mind

a hárman lementek a nappaliba ahol Damian a

kanapén olvasott.

Manuela:-Apa el kell mondanom valamit!-mondta idegesen.

Damian:-Mit?Hisz te remegsz.

Manuela:-Apa én.......én..

Damian:-Na bökd ki-nyugtatta.

Manuela:-Apa én terhes vagyok!

 

 

 

 

 

21.rész

Ludmilla:-Mit keres ön itt?Amanda kisasszony?

Luciana :-Áh,szia!-rejtette maga mögé a dobozt-

Én csak családi képeket kerestem. -szabadkozott

Ludmilla :-Azokat maguknál tartják a szülei mindig.

Luciana :-Akkor én megyek is!-mondta és kioldalazott

a szobából.

Később Ludmilla Fernandoval találkozott.Mivel nem

értette a délelőtt történteket, gondolta rákérdez

Fernandonál.

Ludmilla :-Fernando?

Fernando :-Mi az Ludmilla? Talán valami baj van?

Ludmilla :-Nem, nincs. Csak tudod délelőtt ott járt

Amanda kisasszony a szülei házában és láttam hogy

az ágy alatt kutakodik,de mikor rákérdeztem azt

mondta hogy családi fotókat keres.Nem tudod

véletlen hogy valójában mit akarhatott?Mert nekem

ez nagyon gyanús.

Fernando :-Nem tudom.Amanda már egy jó ideje furán viselkedik.

Ludmilla :-Tényleg?

Fernando :-Igen, de én most inkább rólunk akartam

beszélni -nézett a szemébe.

Ludmilla :-Rólunk?-mosolygott.

Fernando :-Te nem gondolod úgy hogy köztünk több

van mint barátság? -kérdezte és közelebb húzta magához.

Ludmilla:-Hát igen, de ez nem lenne helyes mert én

cselédlány vagyok te pedig egy gazdag ember fia

és és......

Nem tudott tovább beszélni mert Fernando

elhalgattatta a csókjával.

Este Amanda kétségbeesetten járkál fel-alá otthon

amikor Elenor lép be kisírt szemekkel. Amanda ezzel

mit sem törődve rögtön elkezdett vele kiabálni.

Amanda :-Elenor végre kegyeskedtél hazajönni!Tudod

min mentem keresztül az elmúlt héten?Egyedül

kellett vezetnem a háztartást és kirúgtak.

Elenor :-Nem érdekel!

Amanda :-Mi?

Elenor :-Jól hallottad, nem érdekel!Már nem bírom

tovább, elmegyek! -összepakolt és elment.

 

*1 héttel később *

Elenor valóban elment.MégLucianatól sem

búcsúzott el.Luciana nagyon aggódik érte,de inkább

a doboz kinyitása foglalja le,amivel eddig hiába

próbálkozott.Ezért gondolta felkeres egy lakatost.

Mikor bement a városba meglátta az ájult Manuelát

akit Lionel próbált felébreszteni.

Luciana :-Mi történt Manuelával?

Lionel :-Nem tudom.Csak sétálgattunk mikor hirtelen

elájult.

Luciana :-Vidd be a kórházba!Nekem muszáj valamit

elintéznem. De ha baj van azonnal szólj!

Lionel :-Rendben!

Egy órával később már Lionel a kórház folyosóján

várakozik az orvosra.Ekkor kijött egy ápolónő és

beküldte Manuelához.

Doktor :-Jónapot! Azért hívtam be mert ezt mind a

kettőjüknek hallania kell.

Manuela :-Mi bajom van?

Doktor :-Gratulálok, gyerekük lesz!

*Mi?

 

 

 

 

 

 

 

20.rész

Másnap reggel Luciana fáradtan ébred egyedül

az ágyban és egy üzenetet talál a szekrényen.

Megbeszélésen vagyok

este jövök.Szeretlek!

Damian

Luciana eldöntötte hogy benéz Elenorhoz,ezért

elindult a szoba felé. Ám ekkor kiabálásra lett

figyelmes.

Max :-Hidd el nem csináltam veled semmi rosszat

Elenor!

Elenor :-Akkor miért aludtál mellettem? És hol van

Luciana?

Luciana benyitott a szobába.

Luciana :-Itt vagyok Elenor!

Elenor :-Visszatértek az emlékeim,és mindenre

emlékszem. -mondta hadonászva.

Luciana :-Annyira örülök! -ölelte meg.-De miért

haragszol Maxra?

Elenor :-Mert miatta zuhantam le!

Luciana :-Ez nem igaz!Ő szeret téged!

Max:-Ez így van. Szeretlek!

Elenor :-Elég legyen!Most nyugalomra van szükségem.

Szóval elmegyek, és ne gyere utánam Max!-mondta és

kiviharzott a házból.

Luciana is elment otthonról. Csak rótta az utcákat

és az eddigi életén gondolkozott, amikor két ismerős

alakra lett figyelmes.Közelebb ment, és látta hogy

Manuela és Lionel csókolóznak a padon.Mikor

észrevették a mögöttük álló Lucianat hirtelen

szétugrottak.

Luciana :-Itt meg mi folyik?-nézett rájuk kérdően.

Manuela :-Amanda kérlek ne mondd el apának!

Lionel :-Igen,kérlek ne mondd el Damiannak!-

kérlelte.

Luciana :-Nyugodjatok meg!Nem mondom el.

De ha komolyan szeretitek egymást akkor egy idő

után el kell majd mondanotok neki

Manuela :-Szeretjük egymást! És tudom-sohajtott.

Luciana :-Jó,akkor én megyek is.-mondta és

elindult haza.Amikor eszébe jutott hogy elmegy

a szülei házához és körül néz titokban. Hátha

rátalál a válaszra.

Eközben Amanda a munkahelyén takarít,mikor

leborít egy drága vázát.

Lionel :-Mit csinált?Most azonnal takarítsa fel,

vagy levonom a fizetéséből az árát

Amanda :-Ha ekkora szája van az uraságnak,akkor

majd maga feltakarítsa!-flegmázott.

Lionel :-Ebből elég volt! Szedd a holmida,ki vagy

rúgva!

Amanda :-Ne,ezt nem teheti!

Lionel :-De igen. Egyébként az utóbbi hónapban

alig dolgoztál,és mindig ügyetlen voltál.Ilyen

munkaerő pedig nem kell.Sajnálom!

Amanda kétségbeesetten hagyta el a házat.

Mikor Luciana odaért észrevétlenül beosont a házba.Körülnézett a szülei szobájába de nem talált

semmit.Ekkor egy  kisebb dobozra lett figyelmes az

ágy alatt.Előhúzta és ki akarta nyitni,de be volt zárva.

Ám ebben a pillanatban valaki benyitott a szobába

*Mit keres ön itt?

 

19.rész

Hétfő délelőtt van.Amanda a munkába készülődik

mikoregy üzenetet vesz észre a fiókon.

Luciana!

Mára elintéztem egy időpontot a templomban

és szeretném ha együtt mennénk el a paphoz.

Úgyhogy 5-kor végzek, addigra gyere elém,ha

te is akarod.Szeretlek, Mauro!

 

Amanda szemei könnybe lábadtak,majd

elindult a munkahelyére.

Közben Damian idegesen nézegeti a céges

papírokat amikor megérkezik Manuela egy

hatalmas mosollyal az arcán.

Damian :-Manuela, végre hazaértél!Nagyon

hiányoztál!-ölelte magához szorosan.

Manuela:-Apa, megfojtasz!-nevetett -Egyébként

Amanda hol van?

Damian :-Elment a városba bevásárolni a cselédekkel?

De miért?

Manuela :-Csak szerettem volna megölelni őt is.

Damian :-Örülök hogy ilyen jóba lettetek!

Manuela :-Annak én is.De most felmegyek,beszélek

Fernandoval!-mondta, majd felfutott Fernando

szobájába.

Fernando :-Szia húgi!-ölelte meg.

Manuela :-Szia! -vigyorgott -Nem fogod elhinni

mi történt?

Fernando :-Mesélj, kíváncsi vagyok milyen volt

a barátnődnél!

Manuela :-Az nem érdekes mi volt nála, hanem

az hogy Lionel és én lefeküdtünk egymással tegnap.

Fernando :-Mit csináltatok? Te megőrültél? -akadt ki

Manuela :-Nyugodj már le!Szeretem őt és kiderült

hogy Lionel is szeret engem.Aztán egyedül voltunk

abban a házban és egyik dolog jött a másik után és...

Fernando :-Na jó,a többit már én is tudom.És sajnálom

hogy így kiakadtam.

Manuela :-Nem baj!De ígérd meg hogy ezt nem

mondod el senkinek,még apának se!

Fernando :-Jó megigérem!-felelte kicsit

bizonytalanul.

Később Luciana hazaért a bevásárlásból és kipakolt,

majd felment Elenorhoz.

Luciana :-Szia!Bejöhetek?

Elenor :-Persze, gyere csak Amanda!

Luciana :-Hogy vagy?-ült le mellé.

Elenor :-Rossz hogy nem emlkékszem semmire, de

legalább a szerelmemre emlékszem. És ő itt van

mellettem.

Luciana :-De Elenor,biztos nem emlékszel semmire?

Elenor :-Próbálok, de nem megy! Egyszerűen minden

üres.

Luciana :-Ne félj! Emlékezni fogsz!

Elenor :-Remélem.

Eltelik egy hét.Elenornak még mindig nem tértek

vissza az emlékei.Luciana sem jutott közelebb

a válaszhoz.Amanda pedig ahogy halad előre az

idő egyre elkeseredettebb,amit Mauro is észre vesz.

Mauro:-Luciana mi a baj? Ma még egy falatot sem

ettél,így meg fogsz betegedni.És mostanában

mindig szomorú vagy.

Amanda:-Nincs semmi bajom!Elhiheted!-Mondta

szipogva.

Mauro :-Hisz te sírsz?

Amanda :-Csak ígérd meg hogy soha nem fogsz

elhagyni!-bújt oda hozzá.

Mauro :-Megígérem!Csak ne sírj!

Eközben Luciana és Manuela otthon sütnek amikor

Damian ijeszti meg őket.

Luciana :-Damian mit csinálsz?Most kiöntöttem

a lisztet?

Damian :-Nyugi feltakarítom.-nevetett.

Luciana :-Na jó! -mosolygott vissza rá és megcsókolta.

Manuela :-Amanda nem baj ha most itt hagylak?

Mert indulnom kell!

Luciana :Persze, menj csak!Érezd jól magad!

Manuela :-Oké!-és indult volna, de Damian

megállította.

Damian :-Állj,hova is mész pontosan?

Manuela :-Jajj apa,már mondtam! A barátaimmal

fogok találkozni .

Damian :-Na jó,menj!

Manuela :-Köszi! Sziasztok! -mondta és elment.

Damian :-Amanda te nem találod furcsának hogy

Manuela egy hete szinte minden nap elmegy

valahová?

Luciana :-Szerintem nem furcsa!Ha valaki szerelmes

furcsán viselkedik.

Damian :-Szerelmes?

Luciana :-Te nem látod rajta?Mindig mosolyog,

szétszórt,máshol jár gondolatban.

Damian :-Pont mint te!

Luciana :-Igen,pont mint én-majd megpuszilta

és folytatta a sütést.

Miután Manuela elment otthonról egyenesen

Lionel házához sietett úgy senki ne vegye észre,

mivel megegyeztek hogy a kapcsolatukat titokban

tartják.

Lionel :-Szia Manuela! -köszöntötte egy csókkal.

Manuela :-Szia!Mit szólnál ahhoz ha ma

kimennénk a parkba?Ismerek egy olyan ösvényt

ahol senkisem szokott járni.

Lionel :-Jól hangzik!Menjünk! -mondta majd

átkarolta és elindultak, Manuela viszont megszédült

útközben ezért inkább visszafordultak.

Lionel :-Manuela biztos minden rendben van?

Manuela :-Igen, csak tegnap keveset aludtam,

biztos a fáradtság miatt szédültem még.De most

inkább hazamegyek és pihenek.

Lionel :-Az lesz a legjobb. Gyere,kikísérlek!-mondta majd szájon puszilta,Manuela pedig hazament.